Mesélj a kezdetekről! Mikor fogtál bele a zenélésbe, és mik inspiráltak?
Tulajdonképpen nagyjából nyolc éve, hogy foglalkoztat az elektronikus zene világa.
Kezdetekben füleltem sokféle stílusra és nem is nagyon voltam tisztában azzal, hogy mi is az
valójában, amit hallgatok. Ez a fajta tudatlanság viszont némi utánajárással hamar megváltozott. Minden zene amit akkor hallgattam, azt váltotta ki belőlem, hogy "de jó lenne belenyúlni, ezt meg azt kicsit megmásitani". Ez a fajta hozzáállás viszont az elmúlt évek során azt eredményezte, hogy egyre jobban utána jártam, hogy mit és hogyan kellene tennem ahhoz, hogy hasonló zenét alkothassak.
Kreativitásom során felgyülemlett ötleteimet mindig belevittem abba amit éppen csináltam.
Ezzel az volt a gond, hogy ettől nem telített lett, hanem zsúfolt a zene, és értelmetlen. Régebben szinte csak a hallott anyagok adta ötletek vitték előre munkáim jellegét, mára már pedig legfőképp a közvetlen külső és belső hatások azok amik meghatározzák a trackjeim hangulatát, és stílusát.
Milyen eszközöket, software-t / hardware-t használsz a zenélés során?
Nem túl széles a paletta. Software-esen készítem zenéim, eleinte különböző gyenge képességű tracker-eket használtam, majd jött a Propellerheads Reason-je, amit a 2-es verziótól kezdve nyomon követek és használok. Lassan de biztosan, váltani szándékozom majd Ableton-ra.
Kik a példaképeid, mely előadók és zenei stílusok vannak rád hatással leginkább?
Ez a téma nagyon sokrétű számomra. Ugyanis a gitárzenétől kezdve a drum and bass-en át a dub techno-ig sok minden szóba jöhet. Bármilyen stílusban is próbálom ki magam, ezen zenék összessége, és az általuk nyert gondolatok azok, amik meghatják éppen készülő zenéim. Ha részletezni kellene, akkor is mindent felsorolhatnék, mert keresztreakcióban hatnak az előadók a zenémre. Ezt úgy kell értelmezni, hogy ha éppen drum and bass-t készítek, akkor is ugyanúgy merítek ötletet hozzá bármelyik másik zenei ágból is. Viszont ami elindított a drum and bass világában és útmutató volt, az Ed Rush & Optical Wormhole albuma, a BC hasonló kaliberű zenéi, Doc Scott, Konflict, Dom & Roland, Usual Supects majd végül, de nem utolsó sorban a díszes Universal Project alakulat. Az elmúlt pár évben viszont több zenei stílus felé nyitok és nyitottam, így kerültem kapcsolatba a különböző hozzám tulajdonképp immáron eléggé közel álló stílusokkal, mint a dub-, minimal és electro techno, vagy house.
Itt viszont óriási listát mondhatnék azokról a producerekről, akik hatással vannak rám, néhányat kiemelek: Monolake, Rod Modell, Moritz von Oswald, Jichael Mackson, Murmur.
Milyen céljaid, terveid vannak a producerkedéssel kapcsolatban? Mire számíthatunk tőled a jövőben?
Mostanában folyamatosan csinálok valamit, de valószínűleg leragadok a 4/4-nél, ezért is készítettem ilyen tracket erre a válogatásra. Kiváncsi leszek a visszajelzésekre, de mindenképp gyártani akarom a zenéim továbbra is, úgy, hogy azok függetlenül a stílustól
(dub techno, deep house, electro techno) tökéletesen mixelhetőek legyenek egymással. Tisztában vagyok vele, hogy hallatnom kell majd valamilyen módon őket, és tulajdonképp a saját szerzeményeimet szeretném játszani leginkább, szóval ebből az okból kifolyólag is a live-ra fogok hajtani, de nem vetem meg a DJ-zést sem. Bár ez még a jövő zenéje, egyelőre szeretném, ha azt produkálnám, amit úgymond elvárok magamtól.
Mit kell tudnunk a beküldött zenédről? Mi ihlette a track-et, és mit gondolsz róla?
Nekem ez a zene olyan, amit ritkán mondok el egy saját szerzeményről. Tetszik. Megvannak ennek is a maga bajai, mármint sokadik hallgatásra (vizsgálat) felcsendülnek olyan dolgok, amiket már hibának találok. Szóval meg is vagyok vele elégedve, meg nem is. Viszont nem fogok semmi olyat mondani róla, hogy mit akartam kifejezni vele, vagy mi ihlette, a cím úgy érzem, magáért beszél. Valószínűleg a sok dub, amit a készítése előtt hallgattam, és a pillanatnyi érzelmi állapotom inspirált, majd elképzeltem egy képet, és az hozta össze a hangokban a harmonikusságot. De valójában nem tudom. A zenekészítés is egyfajta absztrakt művészet, mindenki azt magyaráz bele amit szeretne, de még maga a művész sem tudja mit is akart valójában.
A Spotlight záróakkordja egy nyugodt és végtelennek tűnő house zene, a mélyebb fajtából, mely ráadásul új arcát mutatja meg Scout-nak. Silhouette Of A Lollypop Girl - e cím a készítője szerint magáért beszél. Érdemes elmélyülni a varázslatos dallamvilágban.