Télapó itt van, hó a subája - énekelhettük volna, útban a Royalba, de nem énekeltük, mert már nem hiszünk a Télapóban. Igaz, a hóban még igen. Aznap éjjel ugyan csak eső esett, de nem csak odakint. Gusztustalan idő volt, bent meg negyed egykor még pangás. Egy gyors terepszemlével megállapítottuk, hogy egyre több a fiatal drum n' bass arc és egyre csak kopnak az öregek. Így van ez. A tapasztalt mókusok aznap este már harmadik Metalheadz partyjukra érkeztek, amelyből kettő a Blade Runnaz érdeme. Az első DJ Lee volt, még a megboldogult Park Caféban, amely itthon egyike volt az első komolyabb és sokáig emlékezetes d n'b buliknak. A második tavaly nyáron volt, már itt a Royalban, Loxyval, aki az őt megelőző Mr. Nagy Névre, Krustra jócskán rávert egy-két kört. Majd a Mikulással megérkezett Ink, akit legalább ennyira vártunk, mint a gyerekek az öreg cukrost.

Ink magával hozta barátját, MC AD-t is, hogy egyel többen legyünk. Állítólag Loxynak és Inknek annyira bejött a budapesti buli, hogy nemsoká' együtt szeretnék újra tiszteletüket tenni nálunk. Tegyék is. A Metalheadzesek közül egyébként bárki jöhetne, nem tiltakoznánk. A már említetteken kívül a crew jelenlegi kerettagjai: Goldie, Grooverider, Randall, Marly Marl, Bailey, Fabio és Storm, szegény már Kemistry nélkül.

Megnyugtatásul azért közöljük, hogy a február sem fog elmúlni agyradír nélkül, amiről ezúttal Matrix fog gondoskodni, 19-én, valószínűleg a Pesti Est Caféban. Még nem tudni hol, de márciusban újabb Renegade Hardware Night várható, Konflikttal és a Usual Suspects-el, és már Fresh is jelezte, hogy megint jönne, kopogtatna, ezúttal Trace barátjával. Hip-hip, hurrá.

Szóval, fél egykor még pitypangás, de már Statikot és a Random Soundz-ot sikerült lekésni. Ez utóbbi egy háromfős live act, akikhez viszont a Jailhouse-ban már legalább volt szerencsénk. Egy roppant lelkes és lelkesítő fiatal gárda, akikre érdemes odafigyelni, mert megérdemlik, mint Schiffer kisasszony a verést.

Jó látni, hogy megint van valami mozgás a füld alatt. Inknek a Safair+Bal kettős melegített, igen tisztességesen, mert pont mire pont a pultba lépett az angol, megtelt a terem. Inknek nem volt nehéz dolga. A várakozásokkal teli, már táncoló közönséget hamar levette a lábáról, a drum n' bass szcéna talán legerősebb dub plate gyártó céhének lemezgyűjteményével. Félelmetesen jó zenéket tett fel, úgy egy év múlva kiderül, miket. Loxynál mélyebb, feketébb, döngölősebb, de talán kevésbé hajtós számokat tett fel, amikre nem lehetett nem megőrülni. Volt egy-két olyan hihetetlenül erős megoldása, hogy el se hittük. Fresh-hez és Vegashoz hasonlóan ő is előszeretettel állította meg és tekergette vissza lemezeit, de vagy jobb érzékkel, mint ők, vagy már hozzászoktunk, mert most valahogy nem volt zavaró a sok rewind. Sőt. Jó néhány orgazmussal gazdagabbak lettünk, amikor újra és újra kiengedte zsákjából a több tonna basszust. Bólogattunk, sikongattunk, s őrjöngtünk is rendesen, mint Marci Hevesen, nem csoda, hogy bejöttünk neki. Büszkék lehetünk magunkra. Nem úgy MC AD. Szimpatikus kis filigrán gyerek volt ugyan (ketten együtt nyomtak annyit, mint a lemeztáska), de nem volt benne erő. Nem volt jelenléte, nem kápráztatott el a szövegével, folyton csak érdeklődött, hogy jó-e a buli, meg ordibált, hogy gyerünk, gyerünk, mi mentünk, azt' ő meg nem volt sehol. Keveset is szerepelt, nem is hozta a bulit, pedig ha megüti Ink mércéjét, sose megyünk haza.

Köszönet Statiknak az infókért