Ez a Krust valószínűleg nem egy vidám ember - de hogy nehéz gyermekkora volt, az biztos. A Talkin' Loud gondozásában megjelent debütáló nagylemeze legalábbis ezt a gondolatot erősíti meg bennem. Viszont olyan basszusokat képes generálni, amilyeneket a szakmában csak kevesen. Torzítatlan, mégis helyenként embertelen hangzásúakat. Krust olyan, mint a hideg acél: fényes és síma felületű. Zenéje kiábrándult, de mégsem depresszív. Az a fajta hatás, ami beindítja az embert, alkotó gondolatokra és tettekre ösztökéli. Fénypontok: az előzetes maxin már megjelent Excuses, a címadó Coded Language, valamint a súlyosan roggyant Nobel Assasins. Kommersz house ide, "banging trance" oda, nekem mégiscsak ez az album dokumentálja a leghitelesebben az ezredvégi hangulatot.

Pánczél Gábor 99.10.