Nehéz olyan albumról írni, amely az első másodperctől az utolsóig tökéletes. Márpedig a kegyetlen darkcore, techstep jungle Magnetic ebbe a kategóriába tartozik. Tizennégy szám, két arányosan - a negyedik és a kilencedik után - elhelyezett rövid közjátékkal (Interlude). Világvége ez is, de csodálkozni balgaság, hiszen jelen van a szakértő, Optical: a közösen írt Viper, mit mondjak, de kár mondani... A 20 Degrees eredeti változata gyönyörű, nekem viszont egy másik, a Doc Scotté még jobban tetszik (Palotai játsza is eleget). A Phase Shift gitárminátora meg úgy szól, hogy Jimi Hendrix is elégedetten mosolyog a mennyekben. A kegyetlen Focus - az ausztrál őshangszer didgeridoo-val - szintén a tűrés képzeletbeli határát súrolja. És így tovább.

Kömlődi Ferenc 98.12.