LTJ Bukem az elsők közt, 1989-ben lépett a logikus fejlődés útjára és azóta sem tért le róla. Finom, nyugodt, plasztikus űr-jazz zenéje általában megosztja a jungle rajongóit, de ettől függetlenül Bukem a drum and bass kultúra egyik legfontosabb, legmeghatározóbb előretolt csatára. Emellett pedig - várakozásunk ellenére - nem egy mogorva, szűkszavú fazon, hanem egy roppant kedves ember, aki az interjú elején üdvözli az olvasókat, a közepén pedig udvariasan elnézést kér tőlem, amikor a kutyája beleugat a telefonba.
A hangzás a cég védjegye

LTJ Bukem zenéjét sokan ismerik Magyarországon, viszont kevesen tudják honnan jött, hogyan lett a drum n bass egyik legkiemelkedőbb képviselőjévé.

Hatéves koromban kezdtem el zenével foglalkozni. Igaz akkoriban még jobban szerettem odakint focizni, meg a lányokat kergetni, de a szüleim valamiért a fejükbe vették, hogy márpedig én meg fogok tanulni zongorázni. Őszintén szólva nem nagyon kötött le a dolog egészen tízéves koromig, amikoris elköltöztünk és találkoztam egy Nigel Crouch nevű emberrel, aki igen hamar megváltoztatta az életemet. Gyakorta átjött hozzánk és játszott nekem: Chick Koreát, Bill Evanst és hasonló jazz-nagyságok számait a '70-es évekből. Azonnal beleszerettem ezekbe a dalokba, izgalmasabbak voltak mint a klasszikusok, amiket addig pötyögtem. Aztán nekiálltam dobolni tanulni meg trombitázni - szintén Nigel és a jazz hatására - és egyre többféle zenét kezdtem el hallgatni. Soult, hip hopot, rockot. Aztán tizenöt évesen úgy gondoltam: jó lenne ezeket a haverjaimmal is megosztani és elkezdtem DJ-zni házibulikon. Bírtam, hogy bepakolhatom a kedvenc lemezeimet egy táskába és megmutathatom őket a barátaimnak úgy, hogy közben szórakoztatom is őket. Jó volt látni, ahogy reagáltak, bemozdultak egy-egy számra. Aztán Londonban beindult a sound system őrület, és a bulik kiköltöztek az utcára.

Mikor volt ez?

A '80-as évek elején és közepén. Egyre másra alakultak a soul-, reggae-, és hip hop sound system csapatok. Mint a pestis, úgy terjedtek Anglia-szerte. Én először főleg a Rapattacks partyjait látogattam, majd megalapítottam a sajátomat, Sunshine Soul System néven. Kezdetben csak Londonban nyomultunk, de később eljutottunk Kelet- és Észak-Angliába. Egy sound system négy-öt emberből állt. Volt egy DJ (még egy lemezjátszóval), egy MC, egy kábeles, egy technikus, szóval mindenkinek külön feladata volt, ami ma már - mikor mindent egyedül végzel - elég viccesen hangzik. Meg az is, hogy szombat délutánonként bevásárló kocsikban tologattuk a hangfalakat ide-oda, alkalmas helyet keresvén az egyre nagyobb buliknak.

Így kezdődött volna DJ karriered?

Nem, az egy kicsit később volt. Úgy '86-'87 körül elvittek egy hatalmas raktárépületben megtartott rave-re. Ötezer ember, iszonyatos hangcucc és számomra addig ismeretlen misztikus, űrbéli hangok, amiktől kettéállt a fülem. A korai Detroit hangzás mindenkit elvarázsolt, köztük engem is. Attól kezdve a soul és a jazz mellé elkezdtem techno lemezeket gyűjteni. Ezzel egy időben álltam rá a breakbeatre is, és elkezdtem szépen mixelgetni. A breakbeatet house-zal meg technoval és megszülettek az első drum n bass számaim.

Hol kezdtél végül játszani?

Egy Confusions nevű klubban, ami '88-'89 körül igen népszerű hely volt. Itt ismerték meg a nevemet, mert mást és máshogy játszottam, mint a többiek. A nagy áttörés '90-ben jött. Meghívást kaptam Jenkins Lane-be egy party-ra, ahová tízezer embert vártak. Egy órakor, amikor a lemezjátszók mögé kellett volna állnom, már mind ott is voltak. Én viszont leblokkoltam. Egy létrán kellett volna felmászni a pulthoz, de annyira izgultam, hogy nem mertem elindulni. Végül a barátaim vonszoltak fel. Nagyon be voltam rezelve.

Emlékszel még, hogy mit tettél fel elsőnek?

Hogyne! Egy rendes basszussal ellátott breakbeatet a 2 Kilos-tól, amire rákevertem Frankie Knuckles Tears c. számát, és a közönség teljesen megőrült. Ettől szerencsére megnyugodtam, utána már símán ment minden. Attól a naptól kezdve aztán beindultak a dolgok. Berendeztem otthon egy irodát, vettem egy mobiltelefont és egyre másra kaptam a felkéréseket.

Mikor készítetted az első saját számodat?

Ezzel egy időben, '89-ben. Egy breakbeat volt, a Dee Lite-os Miss Kier hangmintájával. Mindössze ötszáz white label készült belőle. Logical Proressions kislemez a következő évben jelent meg a VinylMania Recordsnál. A gond csak az volt, hogy nem tudtam, mi történik a lemezzel: hol árulják, árulják-e gyáltalán, mennyi pénz jön be belőle stb. Akkor fogadtam meg, hogy a következőt már saját cégnél fogom megjelentetni. Aztán elkészítettem a Demon's Theme-et, ami egy évig futott dubplate-en, mire Fabio és Grooverider meggyőztek: "Ember, ezt ki kell adni. Imádják a népek!" '91-ben végül elmentem egy irodába, ahol megszünt cégek voltak nyilvántartva. A listáról kinéztem magamnak a Good Looking Limitedet és nem egész száz fontért megvásároltam. Igy született a Good Looking Records.

Amiből mára kisebb drum n bass birodalom lett.

Pedig még '95-ben is nevettek rajtam az emberek: mit akarok én itt? Sokan megpróbáltak lehúzni, ellehetetleníteni a munkámat, de nem hagytam magam. Hittem abban, hogy amit csinálok, az jó. Tudtam, hogy be fog jönni és igazam lett. Ma egy mix CD-ből negyvenezret adunk el, ami szép teljesítmény. Szinte nap mint nap jönnek hozzánk újabb művészek, havonta nyolc-kilenc lemezt adunk ki, és kétezerig teljesen be vagyunk táblázva.

Most mikor heteken át interjúkat adsz a sajtónak, nem érzed úgy, mintha elégtételt nyertél volna, amiért korábban mellőztek, lehúztak?

Megmondom őszintén: sosem foglalkoztam azokkal, akik nekem valamiért ártani szándékoztak. Sokkal jobban lekötött a munka, a zene. Inkább annak örülök, hogy az elképzeléseim engem igazoltak. De akkor se lenne nagy baj, ha mára esetleg csődbe mentem volna, mert én legalább elmondhattam volna, hogy megpróbáltam. Ezzel együtt, ha most valaki azt mondaná nekem, hogy a következő tíz év is olyan lesz, mint az elmúlt tíz volt, kiszállnék.

Miért?

A megfeszített tempó miatt rengeteg mindenről le kellett mondanom. Társaságba szinte sose járok, a barátaim elkoptak mellőlem, és a barátnőmet is alig látom, holott együtt élek vele. Néha el-eltünődöm azon: vajon megérte-e? De majd kérdezzetek meg 2010 fele. Addigra tudni fogom.

Ha már a jövőnél tartunk, szerinted a drum n bass fent marad, kiállja az idők próbáját?

Egészen biztos vagyok benne. Amennyit az elmúlt tíz évben fejlődött... De abban is bizonyos vagyok, hogy a Good Looking is fent marad. A cég maga, a koncepciója és legfőképp a hangzás.

Nem áll fent a veszélye annak, hogy ez a hangzás idővel egysíkúvá válik? A lemezek néha túlságosan hasonlítanak egymásra.

Ezzel egyáltalán nem értek egyet. Természetesen van egy egységes hangzás, de ha úgy tetszik, ez a cég védjegye. Az évek során viszont változnak az egyes felvételek, a produkciós munkálatok, a beatek. Ha valaki viszont ráun, nem kell hallgatnia.

Kik hallgatják a Good Looking lemezeit? Feltételezem, hogy a nyugodtabb, jazzes hangulatnak köszönhetően az idősebbek is.

Ez így igaz. Nem egy levelet kapok 40-45 éves rockerektől, akiknek nagyon tetszik, amit csinálunk. Kérdezgetik kiket ajánlunk még, hol lesz buli, szóval érdekődnek. De az anyukám is szereti ezt a zenét, pedig már elmúlt ötven éves. Bármerre járok, hallom a lemezeinket: kávézókban, éttermekben, borozókban. És persze szeretik a fiatalok is. A klubközönség 18-25 év közötti, de a vidéki turnékon még fiatalabbak is akadnak.

Szoktak erre a zenére táncolni?

Hogy szoktak-e? Mint az őrültek. Karuk-hajuk égnek áll, úgy ropják. Sokan breakelnek is rá. Óriási bulik vannak. Amerikában a múltkor a csajok a pólóikat rángatták egész este és rázták felém a melleiket. Szóval, gyere csak át egyszer, megmutatom, hogy lehet erre táncolni.

OK... A kiadó két legfontosabb sorozata a Logical Progression és a Progression Sessions. Ez utóbbiból most jelent meg sorrendben a negyedik, de még mindig nem tiszta, hogy mi a különbség a két sorozat közt.

A Logical Progression koncepciója, hogy élő hangzást teremtünk, és inkább a zenekaron van a hangsúly, míg a Progression Sessions a DJ-é és az MC-é.

Kedvenc ceremóniamesterünkre, MC Conradra hogy találtál rá?

'90-ben egy farmon játszottam, ahol utánam DJ Trace következett. Az ő szettjére énekelt Conrad, nagyon szuggesztíven és szórakoztató módon. A buli után azonnal odamentem hozzá. "Erről kérnék egy kazettát, de minél hamarabb." Ezzel kezdődött a kapcsolatunk és azóta el sem váltunk egymástól.

Kik a Good Looking új felfedezettjei?

Szerencsére vannak egy jó páran, akikre érdemes lesz megint odafigyelni. Seba, egy svéd srác, most jelenteti meg Predator című kislemezét a 7:20 Recordsnál, de a mostani Sessionsön már tetten érhető. Csakúgy, mint Makoto, akiért Fabioék teljesen oda vannak. De ott van Byone, aki brilliáns downtempo számokat készít. Rob Blazey és a Moonchild is elképeztően jó dolgokat csinál, na és a K-Scope. Mintha egy jazz zenekart hallgatnál, de mégsem. Egészen eredetiek, sőt zseniálisak. Néha még magam sem hiszem el, hogy miket adunk ki!

És hogy állsz a saját lemezeddel? Már régóta esedékes.

Valóban, de nem akartam elkapkodni, nincs miért siettetnem a dolgot. Úgy a háromnegyede van kész. Tizenhat számot írtam rá, ami nálam világrekord, hisz van úgy, hogy két év alatt mindössze egyetlen számra jut időm. Úgy tűnik, hogy ősszel ki fogom tudni adni. Szerintem jó lesz, de ezt döntsétek el ti.