Jó pár bécsi reggae-dub bulit végigtáncoltam már a Prieger Zsoltival. Elég furcsa őt az első sorban látni, hiszen együttese koncertjein a háttér keverő-pulpitusáról irányít. Számomra az Anima tavaly áprilisban hozta össze az elenyésző számú hazai tánczenekarnak kijutó csudát, mikor is a sógoréknál megszokott, teljes zenei élményt nyújtottak. Egy kerek esztendő lepergett immár, elsőszámú underground dance gárdánk tagcserékkel és friss zenékkel töltődött fel. Az Anima szellemi vezetőjét és hangmágusát ismét egy nagyszabású Pecsa koncert előtt faggattuk megújulásukról.

Az anima tagsága nem egy standard valami, nagy nálunk a jövés-menés. Jelenleg éppen új a DJ-nk és van dobosunk is. A lemezjátszóknál most Mango áll, ő egyszerűen kompatibilisebb az együttessel. Amolyan alkotó típus, a koncerteken kreatív módon képes hozzájárulni a műsorhoz. Mango amellett, hogy kiváló DJ, képes zenei struktúrákban és hangszerelésben gondolkodni. Hip hop-mentalitása ugyan eltér a miénktől, de remélem ez is bizonyítja, hogy az anima deklarált sokszínűsége nem az üres szájtépés szintjén mozog. Egyelőre koncertember, később szeretném bevonni a munkába is.

Hogy jött képbe a dobos személye?

Eleinte hirtelen, kósza ötletnek tünt, bár régen felléptünk már dobossal és kongással. Szóval valahol mindig is élő dobot akartam, maximálisan imádom. Egy régi szombathelyi barátunk, Angler Ákos személyében akadtunk az "ütembiztosra", a Volt Fesztiválon együtt debütáltak Mangóval.

Lassan egy év távlatából kérdezhetem, bevállt-e Németh Judit az énekesnő posztján?

Maximálisan. Szilvi világa a hermetikusan elzárt népzene volt, és a turnézással együtt járó megpróbáltatásokat sem díjazta. Hosszú távon kibírhatatlan a zenekarosdi, ha nem válsz a csapat organikus részévé. Élő erő sugárzása nélkül megette a fene az egészet, még akkor is, ha zseniális a hangod. Mostani énekesnőnk ellenben a mi zenéinkben is pörög, élvezi a közeget. Elég csak rápillantani a színpadon és rögtön látható, mekkora örömét leli benne.

Mennyiben beszélhetünk zenei újjászületésről?

Folyamatosan változtatunk, ez így van rendjén. Sok régi számot felturbóztunk és számos teljesen új ötlettel is előállunk. Fantasztikus inspirációt jelentett például, hogy a korábban számítógép előtt görnyedve kiszenvedett dobprogramjaink élettel teltek meg.

Tudtommal hamarosan lemezen is elérhetők lesznek az új zenéitek. A közelmúltban befejeztétek egy fimzene-album munkálatait...

Tavaly ősszel kaptuk a felkérést egy magyar mozifilm zenéjének az elkészítésére. Baromira örültünk, mivel hasonló szituban még nem volt részünk, vonzó kalandnak találtuk.

Kicsit sem tartottatok a filmzene műfajától?

Egyáltalán nem. Egyrészt film-őrültek vagyunk, másfelől az Anima csomó fimzene-jellegű hatással él zenéjében. Megkapott a forgatókönyv is, amely egy VIII. kerületi multikulti sztori egy kínai lány és egy rendőr szerelméről, a toleranciáról, a szerelem vállalhatóságáról.

Milyen címen vetítik majd a mozik?

Közel a szerelemhez, Salamon András rendezésében. A Filmszemlén bemutatták, és elnyerte a legjobb forgatókönyv díját.

Hány szám lesz a lemezen?

Egy tucat, bár meg kell vallanom, legalább harmincat felvettünk. Rengeteget dolgoztunk, paralel írtuk a filmzenét és a különböző témák verzióit. Elsősorban ezek a 'mixek' kerültek rá a lemezre, továbbá egy Anorganik és egy Yonderboi remix. Fiatalok és nagyon tehetségesek. A mostani esetben azért ez a fiatalság eléggé viszonylagos, hiszen Anorganik rakta össze a Tommyboy neve alatt futó, nagysikerű '68 remixet.

Tényleg a legsikeresebb itthoni garázs átdolgozás. Mikor jön ki a filmzene albumotok?

Pár héten belül. Nem várok tőle különösebben semmit, kicsúszott belőlünk, jó volt, szép volt, de már a soron következő feladatra koncentrálunk. Egyébként így gondolkozom az egész Anima-ügyről: mindíg tovább kell lépjünk a kihívások elé, soha nem torpanhatunk meg. A magyar popzenére, de a techno műfajra is általánosan jellemző, hogy még az ígéretesebb kezdések is idejekorán elülnek, a bandák kifáradnak, és színtiszta közhelyekkel traktálnak. Az Animát nem viselném megvénültnek látni. Veszítsünk inkább támogatókat, de pörögjünk, váltsunk, érvényesüljön az akaratunk.

Kiadóváltásotok is a fentieknek tudható be?

Ennek el kellett következnie. Bízom benne, hogy a Széll László vezette UCMG képes biztosítani számunkra azt az intellektuális és anyagi hátteret, ami a zenénk népszerűsítéséhez szügséges.

Nekem néha úgy tűnik, a te fordulatszámoddal sosem fogod megtalálni a megfelelő producert.

Megfordult már a fejemben. De hiába is lennének ilyen ambícióim, egzisztenciáimat nem a zenélésben szándékozom megalapozni. Sőt, ellenkezőleg, pontosan a függetlenség vágya hajt. Szakmám és szerető családom van, gyermekem, szóval otthonomban a konzervatív átlagemberek életét élem. Még véletlenül sem szeretnék az utóbbi egy-két évben megjárt csapdákba ismét belecsúszni. A Private Moon Productions-szel már megégettük a kezünket, amikor a hangmintáinkat az engedélyünk nélkül használták fel. Baráti kapcsolatnak induló kontakt fordult egy számomra nagyon ellenszenves, lenyúlós mentalitásba.

Összevesztél Pierrot-val?

Nem hiszem, hogy bármin is veszekednünk kéne. Egyszerűen csak konstatáltam, hogy külön világban élünk. Ő alkalmazott művészként, bér-muzsikusként gyártja a zenét, a tehetségét áruba bocsáltja. Az Animának viszont ehhez a magatartáshoz nem túl sok köze van. Belementem a multi cégekkel lezajlott tárgyalásokba is, hiszen ha ezek az óriások felkarolnak egy kis labelt, vagy egy előadót, és biztosítják számára a szabad alkotás feltételeit, az jó is tud lenni. Mégis nagyon gyakran csupán az ígéretek szintjén maradnak, mint például esetünkben. A külföldi minta lemásolására tett kísérletek mindíg is ránehezedtek a hazai könnyűzenei kultúrára. De amikor közölték, hogy mi lehetnénk mondjuk a magyar Deep Forest, komolyan nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Az illetékesek képtelenek felfogni, hogy itthon csak akkor tud elindulni valami, ha a zenészek a saját kezükbe veszik az irányítást. Az új kiadóknál semmiféle döntés sem születhet nélkülünk, mihelyt egy kiadó nyomást próbál ránk gyakorolni, kilépünk kötelékéből. Nehéz, szorító erő csavarodik a mi kis zenei kultúránkra. Ennél már csak egyetlen veszélyesebb tendenciát látok a magyar tánczenében, hiszen a színtér vámszedői lettek a kis kiadók, és a magukat undergroundnak kikiáltó vezetőik is, valamint a mögöttük álló üzletemberek. Mondom, ők üzletemberek és nem producerek vagy DJ-k, nyugodtan utazhatnának építőanyagban, vagy teszem azt kilós ruhában.

Meglehetősen kemény a véleményed a honi helyzetről.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy kimaradtunk belőle, és nagyon elégedett vagyok a szombathelyi élettérrel. Rengetegen féltenek minket a vidéki környezettől: "Nem tudtok így alkotni, ehhez Pesten kell lenni." A francokat, dolgozni mindenhol lehet. Éppenséggel egy kis fészerben 'alkotunk', abszolút ideális hely. A függetlenségre törekvés annyira munkál bennem, hogy legújabb mániám szerint a fizetett stúdiózást elhagyva, egy otthoni, saját műhelyben vennénk fel a számokat. A helyi stúdió reggel tíztől hatig fogad, mi viszont, ha kedvünk tartja, Gergővel hajnali négytől nyolcig szeretnénk dolgozni. Valószínű a költők többsége sem reggel tíztől délig írja a verset, midenesetre én gátnak érzem az időbeli megszorítást. Saját stúdiónk felépültével kiélhetnénk például közös zenei álmainkat Gergővel és Szabolccsal. Régóta tervezünk egy keményebb, kísérletibb, breakbeathez közel álló projektet, egy-két ötletet már ki is munkáltunk. Némi stúdiómunka után kihozunk egy maxit, de ettől radikálisan eltérő dolgokon is járatom az agyam. Szó van egy dub-reggae projektről is.

Mit várhatunk a már beharangozott, hamarosan megjelenő Anima-maxitól?

Poénnak indult az egész, az Ákos Stefi számot koncerteken kezdtük játszani. Végül annyira bejött, hogy most kiadjuk maxin, sőt csináltunk hozzá egy kicsit vicces, pszichedelikus klipet, melyben gengszterek és zenészek vagyunk egyszerre. A maxin szerepel egy igazi félisten is, Terry Lee Brown Jr., ő barátságból house-osította a számunkat. A Csillagtalan Anorganik verziója is nagyon rendben van, és ugyanennek a nótának a remixét készítették el 15-16 éves, szombathelyi junglisták, Miraque & Spherule néven. Igenis jöjjenek a fiatalok, ne csak a piacra terpeszkedő vének érvényesüljenek. Az utánpótlást mindenkinek fel kell vállalni, még ha ez látszólag, hangsúlyozom: látszólag, az érdekei ellen szól.

Miért csak látszólag?

Mert nagyon sokan úgy vélik, hogy a fiatal generáció nyomulása - DJ-kre és zenekarokra egyaránt értem - veszélyezteti a pozícióikat. Ez színtiszta önzés.

Azért a 'menő' DJ-knek nehezen bizonyíthatnád be az ellenkezőjét. Mindenhol a könyöklés megy.

Jó, ha DJ-zés jelenti az egyedüli megélhetési forrásunkat, természetesen kialakulhat egzisztenciális ellentét. De ez engem hidegen hagy. Mindenkinek, aki már elért valamit ezen a területen, kutya kötelessége lehetőséget biztosítani az utána jövőknek. Sajnos az egész magyar zenei élet, az underground 99 %-át is ideszámítva (leszámítva a Tilos Rádió és az I&I körét) a lenyúlásról, a becsapásról, a simliskedésről, a megbízhatatlanságról szól. Ez tény, de igenis kívül lehet maradni, akárcsak a filmesnek, a festőnek, vagy éppen az újságírónak, mondhatnék bármilyen foglalkozást. Ha nincs benned ilyen ambíció, akkor értelmetlenül ténykedsz.

Mi bántja a füled a hazai zenékben?

Lesújtó a véleményem az itthoni helyzetről. Példának okáért magyarázd meg, hogy a hip hop miért nem tudott hozzánk beszüremkedni. Tisztelet persze a kivételnek: Mango, IMMC, Vályi Gabi felvilágosító tevékenysége. Miért nem tudott beszüremkedni? Nos, talán mert rap néven mocskot tömnek a fülünkbe. Érthetetlen számomra, hogy értelmes emberek miképp gondolhatják, hogy mondjuk a magyar gengszter-rap-király és egykori heavy metalos csapata hip hop-ot csinál. Miért nem lehet kimondani, hogy értéktelen? S ha már a fiatalokról volt szó, kifejezetten káros is, legalább annyira, mint a Dáridó. Bármennyire fasza gyerekeknek is hiszik magukat, egy szinten vannak Lagzi Lajcsival.

Térjünk vissza a maxihoz.

Tényleg evezzünk egy kicsit vidámabb vízekre. Megtaláltuk a Mariguana Németországban élő dalszerzőjét. Rene Dubiansky szeretettel üdvözölt bennünket és nagy jókedvvel adta beleegyezését a remixhez. A lipcsei úriember az 50-es évek elején az egykori NDK-ban írta a nótát, a magyar verzió a véletlennek köszönhető. Egy Szombathy István nevű honfitársunk teljesen más ügyben utazott ki a Lipcsei Nemzetközi Vásárra, ott hallotta meg a dalt. Összefutott a szerzővel, és lezsugázták, hogy itthon lefordítja. A sláger különben kiterjedt az egész keleti blokkra: román, cseh és lengyel változata is létezett.

Náluk is szerepelt a marihuana a címben?

Mariguana. Persze.

Na igen, így teljesen más. De mégis, nem tartasz tőle, hogy 'kábítószeres' bandának bélyegeznek?

Az Anima a drogkérdést mindig is szigorúan emberi jogi alapon vizsgálta, ahogy a kirekesztést, a rasszizmust, a homofóbiát, a szerzői jog korlátozását vagy a sampling-felhasználás kérdését. A drog-témában Magyarországon úgyszintén kábítás és megtévesztés folyik. Világosan ki kell mondani: a drogok egészségügyi szempontból károsak, de ez nem a kriminalisztika asztalára tartozik, nem rendőrségi, hanem mentális és oktatási ügy. Súlyos probléma, és ezt, mint szerető apa nagyon komolyan gondolom.

Valószínűleg te is rendőrért kiáltanál, ha gyerekedbe az iskola előtt tömködnék a bélyeget.

A dealer és a fogyasztó két külön dolog. Nálunk nem a dealert szokás büntetni, inkább a gimnazistáinkat csukjuk le. Ez szégyen. Tiltakozom ellene demonstráción, lemezen, interjúban.

Ne ragozzuk túl, de ritkán vetődik fel a kérdésem. Ugye mindenki nem ültethet, házi laborral meg még kevesebben bírnak. Szóval, hogy lehetsz fogyasztó elosztó nélkül?

Ha esetleg nem lenne egyértelmű, akkor hangsúlyoznám: az Anima kizárólag a lágy drogokról beszél. Nagyon sajnálom a rászorulókat, a tolerancia nevében tudom csak védeni őket, de soha, egyetlen szóval sem támogatnék kemény droggal kapcsolatos ügyeket. De ez az egészségügy dolga, nem a rendőrségé.

Beszéljünk még a maxiról!

Az Internettón meghirdettünk egy remix-versenyt, és szép számmal érkeztek pályázatok. A 32 nevezés első helyezettjének '68 mixét tesszük rá a lemezre. A From-> együttes szerepel még egy változattal, aztán ráadásként az eredeti Ákos Stefi dal. Ez összesen 8 szám, jó hosszú lesz tehát.

Jelenlegi remix tervek?

Öröm, hogy egy új, egyelőre publikálatlan számunkból átdolgozást készített a Transglobal Underground. Ez egy nagyon szép, új dal, amelyben Kallós Zoltán, a híres népdalgyűjtő hangját használtuk fel a Fonó Records jóvoltából. A Transgloballal a Szigeten történt fellépéseink során találtunk egymásra. A legfantasztikusabb, hogy pénz helyett Anima-remixet kérnek majd a következő maxijukra, ami számunkra óriási kihívást és szellemi kalandot jelentene. Én még hiszek abban, hogy a remix műfaj a kapcsolattartásról szól, mások gondolatainak magukévá tételéről, azok újraértelmezéséről.

Hogy áll a régóta beígért Jon Carter változat?

Tavaly áprilisban játszottunk együtt a Pecsában, ott bulizott a közönség soraiban, és annyira megtetszett neki a Hajnalvolt című számunk, hogy elkérte a basszusát. A kiküldés óta többször is deklarálta, meg visszafaxolta, hogy minden OK, csinálja, de mixet még nem kaptunk. Állítólag állandóan be van havazva, hol Fatboy Slimmel nyomul Angliában, hol a Prodigy turné DJ-je, hol a szólólemezén dolgozik. Megcsinálja, megígérte, én meg nem sürgetem.

Egy év nagy idő...

Valóban, de azért bízom benne, hogy elkészül, hiszen ő ajánlotta fel, nem mi lobbiztuk ki. Remélem a következő, augusztusban megjelenő albumunkra odakerülhet a Transglobal-mix mellé. Terveink szerint a Lajkó Félixet is felkérnénk egy szám erejéig színesíteni a palettát.

Hány számmal készültetek már el?

A lemez gerincével, úgy nyolc dallal vagyunk meg pillanatnyilag, párat már szilveszterkor bemutattunk, de én még több mint tízet szeretnék. Úgynevezett koncept album lesz.

Dupla?

Nem, feleslegesen nem akarjuk a pénztárcákat terhelni. Szabolccsal és a Gergővel már összeállítottuk a listát, van egy furcsa virtuális lemez a fejünkben. Az anyag minden eddiginél mixtúrább lesz, táncolhatóbb, ugyanakkor kísérletibb is. Abszolút nem akarjuk a bevált utat járni, miszerint összejött egy partira járó, masszív és fogékony Anima-közönség, tehát meghatározott lemezvásárló réteggel rendelkezünk, és ezek után már csak őket érdemes kiszolgálni. Soha. Nem és nem. Az új lemez egyébként még véletlenül sem a sznobok elképzelései szerint alakul. Az Animának nincs előre kijelölt pályája. A Gergővel például pár hete csináltunk egy Tankcsapda-értelmezést, egy verziót, terveim szerint rárakjuk az albumra. Persze, nem olyan, mint az eredeti, de hát mégiscsak a Lukács énekel. Totál mást művelnek, de mégis sokkal jobban szeretem őket, mint néhány techno-műmájert.

Finoman emlékeztetnélek, melyik újságnak is készül az interjú. Az előbbi mondatodat, olyan mínusz 1000 körülire saccolom.

Akár ciki a Freee-ben, akár nem, haverok vagyunk a Tankcsapdával. Akkor sem változtatok az irányultságaimon, ha ezzel redukálom a közönségünket. Szeretném hinni, hogy az Anima körül nem rajongók vannak, hanem gondolkodó emberek, barátok, értelmes, érzékeny arcok, akik el tudják helyezni a dolgokat a maguk helyén, és nem szügséges nyalni a seggüket.

Volt más remix- felkérésetek az utóbbi időben?

Több is. Fontos, hogy felsoroljam?

Szerintem maradt még golyó a tárban. Most meg már úgyis mindegy, a szakma nagyjából-egészében ki lett végezve.

Az Ákos Ikonját kerek-perec elutasítottuk, az Animal Cannibals-ék szimpatikus arcok, de mégsem. Aztán volt még persze több más is...

Hol voltatok, merre tartotok a koncertekkel?

Egy fesztiválturné elején vagyunk, ami a Szigeten fejeződik be, az augusztusi lemezbemutató koncerttel. Klubturnéra csak ősszel indulunk, bár rengeteg a meghívásunk. Nem véletlenül megyünk keveset játszani. Ugyanis bármennyire is örülünk a belénk vetett bizalomnak, meggyőződésem, hogy a koncertjeink akkor jók, ha események. Semmi értelme ugyanazzal a műsorral visszamenni valahová. Újat és minőséget kell adni, ezért direkt pauzákat iktatunk be. Mégsem arról van szó, hogy állandóan új számokkal álljunk elő, igenis játszani kell a régieket. Én kezdetektől fogva a dalban hiszek. Fontos a hangszerelés, a változás, az attitűd, hogy van-e dobos, van-e DJ, milyen az énekesnő, de leginkább a dal nyom a latban. Viszont gyakran elég csak egy másik köntösbe öltöztetni, máris teljesen új üzenettel bír. A remix kultúrának is ez lenne a lényege, ha éppen nem fordult volna át brutális üzletbe. Természetesen nem akarom az anarchistát játszani, óriási üzleti vetülete is van, mint piaci környezetünkben mindennek. De szeretném kiemelni az álságos jelenségeket, például azt a gyakorlatot, hogy neves DJ-k 'fogdmegekkel' csináltatnak munnkákat. Engem ez arra a század eleji korszakra emlékeztet, amikor Rejtő Jenőnek 'négerkednie' kellett. Mások neve alatt gyártott tárcát, novellát, kisregényt, ezzel kereste a kenyerét. Erős a gyanúm, hogy ezek az 'iparosok' még pénzt sem látnak belőle. Amíg a DJ nyugaton kreatív intellektus, Magyarországon, tisztelet a kivételnek, reprodukáló ember. Nálunk is vannak ügyes, remek bulikat tartó, jó ízlésű és kézügyességű korongosok, megveszik a lemezeket, aztán jól-rosszul összerakják azokat. De nézz meg egy Roni Size-t, Armand Van Helden-t, Dimitri From Paris-t, Kruder és Dorfmeistert, ők ugyanis létrehozók, alkotók, akik nem összekeverendők a hazai diszkóklubokban naponta öt fellépést vállaló hakni huszárokkal és az underground nagymenőivel...