"A drum 'n' bass Don Corleonéja" - írta róla találóan a brit jungle-szaklap, az ATM egyik kritikusa. És még annál is több... Mert hiába világsztár Goldie, hiábba tünnek fel és le egylemezes csillagok, hiába ünneplünk hetente új és még újabb (al)irányzatokat, a jó öreg Grooverider megállás nélkül munkálkodik: tehetségeket fedez fel és indít útjukra, különböző rádiókban és partikon hallott szettjei legendaszámba mennek, a lemezlovas és producer szakmák összes csínját-bínját ismeri, Opticallal közösen készített és tavaly ősszel megjelent albuma, a Mysteries of Funk pedig mérföldkő. Némi túlzással: ha ő kiszállna, vagy más terekre evezne, a jungle-szín leállna.

Valóban öreg? Hiszen csak harmic egynéhány éves... Viszont olyan régóta főszereplő, hogy az már-már örökkévalóságnak tűnik. (E szempontból csak egy másik zseni, a szintén "dzsungelharcos", ám az utóbbi időben felettébb hallgatag A Guy Called Gerald hasonlítható hozzá!) Mindent megélt és mindent túlélt. A nyolcvanas évek elején - az iskolakerülés mellett - kóstolt bele a londolni klubéletbe. "Alig múltam tizenöt éves, s máris bolondultam a klubokért: mást se csináltam, csak buliztam" - emlékezik. "S hogy ingyen jussak be, azért valamit tennem is kellett - vagy táncolni vagy zenélni. Eleinte táncoltam, de tovább akartam lépni, ez pedig a zenélést jelentette."

Dzsessz-táncosként kezdte - akkoriban garadt rá a Grooverider név... Közben megismerte a korabeli London "legjobb helyeit", a New Ambassadort, az Electric Ballroomot, s ki tudja még mit nem... Egyébként imádta a dzsesszt, a hip hopot, a soult és a funkyt.
Aztán számítógép-kezelőként ténykedett, majd csatlakozott a dél-londoni Global Rhythm hangrendszerhez, s a legendás brixtoni kalózrádiónál, a Faze 1 FM-nél is dolgozott. Beindult a DJ-karrier... És ez már '87, az a "szent" év, mikor új zene söpört végig a brit szigeteken. Új zene, új kultúra. Elektronikus zene, gépzene, de mégis tánczene. Acid house-nak hívták. "Meg nem tudom mondani, mi ragadott meg benne" - vallja. "Fel se fogtam, mi történik... Az ismerősök közül rajtam és néhány haveromon kívül senki sem szerette... Viszont minden akkor kezdődött."
A Faze 1 FM DJ-i között serénykedett egy korábbi biztosítási ügynök, egy Fitzroy Heslop nevű - a lázban égő, harcias Grooveriderrel ellentétes karakterű - csendes és befelé forduló fiatalember. Mégis egymásra találtak, s párosuk (dzsungel-)történelmet írt. (Fitzroy Heslop pedig Fabioként vált világhírűvé...)

'88 nyara: Summer of Love. Britannia ifjúsága az új ritmusoktól és az E-től bódultan múlatta napjait. Karneváli hangulatok, színpompás táncoló tömegek. Parti partit követett - szabad téren, lepusztult és használaton kívüli gyárakban, elfeledett ipari hangárokban. A punk aranykora óta először London megint a világzene fővárosa lett. Az érdem olyan - szinte naponta fellépő - lemezlovasoké, mint Colin Dale, Paul Oakenfold, Colin Favor, Jazzy M, Dave Angel, Carl Cox, Evil Eddie Richards, továbbá Fabio és Grooverider. S hogy az elektronikus tánczene a főváros Temzétől délre fekvő negyedeiben (Brixton, Elephant and Castle, stb.) is hódított, az elsősorban az utóbbi kettőnek volt köszönhető. Az eufóriát, a csoportos egymás nyakába borulást dekadencia, pesszimizmus és mind gyakoribb - leginkább a klasszikus tiltás formájában jelentkező - hatósági beavatkozás váltotta fel. Véget vetettek a pogány ünnepnek, az egységesnek indult zenei törekvések számtalan irányzatra hullottak szét. A house elveszítette forradalmi lendületét, s bevette a jófésült (és könyen ellenőrizhető, azaz kordában tartható) klubokat. Visszatért a diszkósorba... A kisérletezőbb szellemek viszont nagyszabású alkalmi partikon, rave-eken csillogtatták képességeiket. (S ha már rave, nos akkor hangsúlyozzuk ki még egyszer - de nem elégszer - hogy a szó, az általános félreértéssel ellentétben, nem konkrét zenei stílusra, hanem magára a bulira vonatkozik!) A kommerszbe fulladt és klub-keretekbe zárt house az egyik oldalon, az újító törekvéseknek táptalajt adó, s az élet összes örömét és tiltott gyönyörét felvonultató mega-összejövetelek a másikon - túl egyszerű és sematikus ez a képlet. Merthogy a klubélet se csak külszini csillogásról, bárgyú mosolyokról és még bárgyúbb muzsikákról szólt. (A smiley-pofák egyébként úgy tűntek tova, mint '88 nyara...)

Például a Charing Crossi Heavenben '88 őszén beindult egy '93-ig tartó csütörtök esti parti-sorozat, a Rage. A lemezjátszókkal Fabio és Grooverider bűvészkedtek. Eleinte a felső szinten játszottak, de később, miután az alsó szinti főterem mind jobban elnéptelenedett, lekerültek. Pedig ők nem a mindenkori Top 10 listavezetőit nyomatták. Laboratóriumi munkát végeztek, a lemezjátszókat és a keverőt valódi hangszerekként használták, s a nyersanyagból elképesztő hangzásokat facsartak ki. House-lemezekből kiszedett elemeket dupla sebességgel, techno-mintákat 33 helyett 45-ön, plusz 8-as pitch, meg effélék. Erő és lendület. Felpörgetett és széttorzított funky jazz-t, tört ütemű, ütős és basszus- központú hip hop-ot mixeltek eggyé, időközönként széteső, kakofonikus egésszé, s így valami tejesen újat teremtettek. Egy keverék irányzatot, melyet akkoriban hardcore-nak neveztek (nem tévesztendő össze a Thunderdome tipusú válogatásokkal), de évek múlva jungle néven vonult a dance-históriába. ("Mindig egy bizonyos, mások által soha nem játszott hengtípist kerestünk" - magyarázta később Fabio. "Ez tudatalatti volt, de éreztük, hogy rátaláltunk.")
"Mint a reggae hangrendszerek DJ-i, ők is arra törekedtek, hogy a lejátszott muzsikák 'alaptermészetét' változtassák meg" - írja Altered State (The Story of Ecstasy Culture and Acid House) című könyvében Matthew Collin. "Így ahhoz a futurista fekete zenei lánchoz kapcsolódtak, melyet - visszafelé haladva az időben - a detroit techno, a jamaikai dub, Jimi Hendrix és Sun Ra kozmikus társulata fémjeleznek."
És a Rage-buliknak Britannia-, sőt világszerte híre ment. A csütörtök esték résztvevői érezték, hogy speciális eseménynek a szem- és fültanúi.

"Mágikus volt" - tűnődik Storm, a híres női jungle DJ-páros, a Kemistry & Storm egyik fele. "Fabio és Grooverider minden héten újabb és újabb zenékkel álltak elő... Hazatérve valamelyik kalózrádióra kapcsoltunk, majd Kemi konyhájában áttáncoltuk az éjszakát, s reggel onnan mentünk dolgozni. Amikor végleg bezárt a klub, teljesen kétségbe estünk." Pedig időnként három órát álltak sorba, hogy halljanak másfelet.
S közben egy, az Egyesült Államokból visszatért hajdani graffiti-művészt, Goldie-t is bevezették a Rage rejtelmeibe. A legenda úgy tartja, hogy az Aranyfogú, miután ámulva és bámulva végighallgatta Fabio és Grooverider szettjét, jövőjét a zenekészítésben határozta meg...
A jungle-úttörők természetesen nem csak a Charing Cross-on kápráztatták a nagyérdeműt. Egyik rave-et követte a másik: Biology, Genesis, Dreamscape, Fantazia, World Dance, Obsession, Universe... Britannia alaposan megismerte az új breakbeat-tudományt! A Guy Called Gerald is. Valamelyik bulin éppen Grooverider után kellett fellépnie. "Elképesztő tempójú breakbeateket játszott" - emlékezik vissza a '88-as house-himnusz Voodoo Ray szerzője. "A gyerekek megbolondultak, de korábban még én sem hallottam még hasonlót sem. Elbűvölten álltam, s arra gondoltam, hogy ez legalább 160 bpm, az én zenéim pedig sokkal lassabbak..."
Aztán beletanult a jungle-ba: e tényt legékesebben a '94-es Black Secret Technology album bizonyítja. Mások is: Mickey Finn, Jumping Jack Frost, Doc Scott, Dj SS... És egyre többen, olyannyira, hogy '94 London-ját Jungle City-re keresztelték!

Az irányzaton belül ekkoriban ment végbe az első szakadás : a könnyebben emészthető, számos vokális elemet felhasználó ragga-jungle-t fokozatosan háttérbe szorította a technikailag teljesebb, gépiesebb, és a kísérletezésnek tágabb terepet biztosító drum'n'bass.
'95 pedig Goldie Timeless-ének és a média-hírnévnek az éve: az elsősorban fekete hagyományokból táplálkozó zene végleg kitört a gettóból - multikulturális művészetté fejlődött.

Közben Grooverider meglapította önálló címkéjét, a Prototype-ot. "Azért fogtam bele, hogy a saját lemezeimet adjam ki, s lássam befogadják-e őket" - nyilatkozta pár év múlva. "Soha senkinek nem mondtam, hogy a Prototype az enyém. Eleinte senki nem is tudta. A lemezekre nem nyomattam rá a nevemet: azt akartam, hogy a label a kiadott muzsikák, s ne a tulajdonos személye miatt működjön. A prototípus elnevezés pedig a kísérleti zenékre, a tesztzenékre utal."

Grooverider "teszt-zenéi" Codename John álnév alatt láttak napvilágot.
Elsőként a Deep Inside: a nyolc perces (lírai) szám férfiénekkel és húros mintákkal indul, s a hosszúra nyúlt nyitány után jönnek a dobok és a basszusok. Meglehetősen visszafogottan - nyoma sincs még a hardstepnek. Némi breakbeattel és acid-bugyborékokkal kísérve, azokra felelgetve, de azért végig az ének az úr.
A Dreams of Heaven dzsungel-klasszikus. Férfihang kántálja a 'dream' (álom) szót, ütősök aláfestette monotóniája a végtelenbe vész. "Soha nem akartam olyan zenét, és olyan hangokat alkotni, mint mások" - nyilatkozta a szerző. "Ha jók, ha rosszak, azt szeretném, hogy úgy szóljanak, mint a DJ-szettjeim: legyenek egyediek, érezze mindenki a zenék mögötti egyéniséget. Különben se veszthettem volna túl sokat, hiszen a kuyta se tudta, hogy a Dreams of Heaven az én számom..."
A hat percnyi Warned fémes és kemény, valahol a techstep és a hardstep határán leledzik. Nagyon sötét tónusok uralják, szikár basszusai csontvelőnkig hatolnak. Az ütős szekció fokozatosan zakatolásba megy át. Dallamokat kár keresni, komor líraisága horror-szerzőket is megihlethet. Időnként elhalnak a dobok - fenyegető effektusok hasítanak a kísérteties csendbe... "This is the warning" ("Ez a figyelmeztetés!") - ismétli néhányszor egy élemedett férfihang. A szám hosszabb (kilenc perces) változata a Metalheadz kiadó '97-es Platinum Breakz II-ján is fellelhető. Ez még az eredetinél is minimálisabb eszköztárral készült, s ha lehet, még egyhangúbb, még komorabb, még gépiesebb! Az éjszaka költeménye, és Grooverider pályafutásának egyik csúcspontja...

A Prototype-nál azonban nem csak az alapító, de fiatal és szinte ismeretlen tehetségek szerzeményei is megjelentek, így John B Secrets-e.
Valaki egy titkos hangról szónokol. Aztán a sötétségről: dark, dark, dark, dark - és a szófoszlány eszrevétlen a semmibe enyészik...Közben szépen felpörögnek a dobgépek és a basszusok. Izgatott, hullámzó, a hirtelen törésekbe állandóan megújuló muzsika.
Az osztályon felüli hangmérnök, Optical is sokat köszönhet Grooveridernek (akit barátai csak Groove-nak, vagy "a" Ridernek hívnak.) Optical testvére Matrix úgyszintén. A No-U-Turn cimkénél a techstep-en dolgozó, és mind félelmetesebb hangzásokat kiötlő Ed Rush ugyancsak a szűkebb Prototype-kör tagja. A lecsupaszított Subway-ről ekként vélekedik a mester: "Egyszerű, de hatásos. Ezek az energiák mindig jelen voltak, csak nem vettünk tudomást róluk. Dilinja és Photek már évekkel ezelőtt hasonló számokat készítettek, de senki sem ismerte el őket. Most viszont eljött az idő..."
Prototype-támogatást kapott Ed Rush és Fierce korai kulcsműve, a Locust is. Nagyon fémes az őrület - mi meg fokozatosan pörgünk be. A sistergő szubbasszusok mindent legyilkolnak... Ed Rush is valahogy így láthatja, hiszen a következőket mondta: "Képzeljünk el egy ótestamentumi sáskarajt, amint egy szobában szaporodnak, majd szétterpeszkednek a városok és az erdők felett, s azokat a végső pusztulsába döntik."
És Grooverider támogatta '97 nagy befutóját (Balance of the Force), a hajdani lakásfoglaló punk (és alternatív zenész) Boymerangot is. Still vímű kompozíciója ugyan '96-os, de még most, hátom évvel később is roppant frissen hangzik. Az energia magával ragad, elszabadul az őserő. "Boymerang elhozta a drum'n'bass birodalomba a Sonic Youth hangzást" - elmélkedik "a" Rider.
"A szubbasszusok sötét lovagja", Dilinja korai számai - a Metalheadz mellett - szintén a Prototype-nál jelentek meg. Olyanok, mint a Szárnyas Fejvadász: mintha máris 2019-et írnánk. Itt aztán kőkemény jövőkutatás folyik, s e tényt a Cybotron álnév bizony nem cáfolja meg. (De miért kellene megcáfolnia?!)

Grooverider egykori felfedezettjei, pártfogoltjai ma a drum'n'bass élvonalát jelentik... Ő pedig '97-ben a Sony-leánycég Higher Grounddal kötött szerződést, s még ugyanabban az évben megjelent a korábbi (s a fentiekben ismertetett) munkákat tartalmazó válogatás-album, a Prototype Years.
A Prototype-alkotóműhely azóta - többek között - olyan szerzeményekkel lepte meg a rajongókat, mint Optical Movig 808's-e, Ed Rush, Optical és Fierce Custlo felvételének Lokuste-remixe, hármójuk Alien Girl-je, Matrix Mute'98-je, Trace Sonar-ja és Sonar-remixe, Dilinja (azaz Cybotron) Light Years-e, valamint Lemon D és a State of the Art újabb gyöngyszemei. A Prototype Years II válogatás megjelenése idén koratavasszal lesz esedékes...

'98 augusztusában jelent meg a Rainbows of Colour maxi, nem sokkal később pedig az első saját album, a csaknem két órás, monumentális Mysteries of Funk. A számok társszerzője és társ-producere Optical.

"Akkor találkoztunk, amikor még az ördög se tudta, hogy ki ő" - kezdi barátja méltatását Grooverider. Aztán így folytatja: "A közös munka őt is előrébb vitte. Azelőtt csak pár számot készített, viszont már időtlen idők óta hangmérnökként ténykedett. Testvérén, Matrixon keresztült ismertem meg. Elmentem a stúdiójába és láttam a munkamódszerét. Megmutatott egy csomó újdonságot, például a legújabb vágótechnikákat. 'Ezzel a csávóval kell együtt dolgoznom' - gondoltam azonnal, hiszen rengeteget tud, és ez a tudás nekem is sokat segítene. Mondtam neki, hogy egy albumon munkálkodom, majd megkérdeztem akar-e a hangmérnököm lenni. 'Semmi probléma' - válaszolta. S ami a technikát illeti, ő a tökély!"

Az album kiérlelt opusok gyűjteménye: a számokba Groove múltjának összes tapasztalatát, s a jövő valamennyi rejtélyét beleszőtte. Noha a cím a funky gyökerekre utal, valójában számos stílus érhető tetten. A down-tempo Time and Space, az énekes-slágeres Rainbows of Colour, a jazzes Imagination (Parts 1 and 2), a sötét hardstep Where's Jack the Ripper, vagy az Optical kézjegyét leginkább magán viselő 560° egymásmellettisége tökéletesen példázza a jungle multikulturális természetét ...

"Egy csomó különböző zenén nevelkedtem: funkyn, soulon, punkon és rockon" - elmélkedik Grooverider. "Szóval nem csoda, hogy amit ma csinálok, az egy nagy összevisszaság. Sokan mondják majd: 'Ez egy jazzes album!' Pedig nem az. Egyszerűen csak zene, s számomra ez a legfontosabb..."

Cybernetic Jazz: a hosszú és sejtelmes nyitány lassan beinduló dob- és basszusalapokra rakodó fúvósfolyam követi. Igazi dallamok! Aztán hirtelen leáll az ütemszekció, és misztikus hangulatok vesznek erőt rajtunk. Mintha a távoli űr zajait hallanánk. Majd megint jönnek a dobok, minden felpörög és gépiessé válik. Cyberjazz, ahogy a cím mondja.

Rainbows of Colour: fúvósokkal és Roya Arab hangjának foszlányaival nyit. A foszlányok énekké alakulnak, ezredvégi későromantikus énekké. Szín- és hangszivárvány és altatódal, annyira szép.

On the Double: kezdete a hetvenes évek jazz-rockjába kalandozik. Fúvós fúvóst követ, a dobok jól hallhatók, de mégis diszkrétek - a basszusok meg New Orleans idézik. Ez egy techno előtti és techno utáni világ! Mintha az alkotók elektronika nélkül készítenének elektronikus zenét...

Time and Space: idő és tér. Sophie Barker énekel, dünnyög és dúdol róluk. Közben élő(!) hangszerek szólnak: Andrew Blick trombitája és Tom Harrison basszusgitárja. Melodikus-melankólikus dzsessz a javából!

Where's Jack the Ripper: hol van Hasfelmetsző Jack ? A fenyegető és agyontorzított hangok arra utalnak, hogy valahol a közelben. Hamisítatlan jungle szól: kemény, érdes és monoton. És nagyon sötét. Kísértetek táncolnak a londoni utcán. Az időnként másodpercekre felcsendülő távoli férfi ének (ének?) középkori rémtörténeteket idéz.

Fly With Me: annyira rövid, hogy szinte észre sem vesszük a két percet. A címet kellemes női hang kántálja. Közben a dobok és a különböző effektusok távoli bolygóra tartó űrszonda útját jelenítik meg.

C Funk: egy biztos, ez a szám nem táncparkettre készült! Rendkívül összetett,s különböző stílusok olvasztótégelye: a bolondosan jazzes férfi énekhang (Cleveland Warkins) Tom Harrison komor basszusgitárja és még komorabb gépzenére felesel.

Starbase 23: titokzatos, elvont muzsika. Olyan, melyet az éj csendjében, az ébrenlét és az álom közötti állapotban hallgatunk. Zeneakadémiára való (de nem akadémikus) kortárs komolyzene...

Time and Space (Heaven Mix): a három perces "égi" változat: kellemes trombita, kellemes basszusgitár és kellemes ének. Grooverider Mennyországában járuk!

Rivers of Congo: a fúvósok - időben és térben egyaránt - fantasztikus távlatokba repítenek. Plusz némi egzotika.

Imagination (Parts 1 and 2): Sophie Baker soul-énekének és jazzes hangmintáknak a keveréke. Legalábbis az első rész, mert a második aztán öröm-jungle a javából. Marad a jazz is, az ének is, de valahol mégis teljesen máshol járunk.

560°: Optical stúdiójában készült lüktető és izgalmas szám. Klasszikus pörgős jungle, a tánc szerelmeseinek szánt csemege. De jól szólna a régi gengszterfilmek üldözési jeleneteiben is...

Imagination (Part 3): széttörik Sophie Barker hangja, a zene meg nagyon belassul. Visszhangok és trombiták maradnak. A dobok pedig úgy szólnak, mint amikor menetelünk valahová, de tudjuk: soha nem érünk célba.

Stay With Me: monoton dob és basszusvonalak futnak. Közben férfihang dünnyögi a címet: "maradj velem!" Erre a korábbi "Fly With Me"-ben hallott hölgy válaszol: "repülj velem!" Rajtuk kívül szórványos effektusok törik meg a szándéke sivárságot. Minimál eszköztár - csupasz és tiszta muzsika!

Rainbows of Colour (Heaven's Breath): még Roya Arab is énekel egy sort, egészen pontosan tizenhét másodpercet.
Az üdvösséghez ennyi is bőven elegendő. Mert a Mysteries of Funk több mint tökéletes: tisztító erejű mű.

És a jövő? "Valami élőzenét szeretnék csinálni, mindig is azt akartam" - nyilatkozta tavaly ősszel Grooverider. "Ki tudja?! Azt viszont tudom, hogy egyre jobb zenéket készítek majd. A legjobb zenét: tisztát és egyszerűt. Ki látja előre a drum'n'bass jövőjét? Én csak annyit látok, hogy jó úton halad. Merre? Azt képtelen vagyok megmondani, viszont jelenleg ez a létező legprogresszívebb muzsika..."
"Nem ismer megalkuvást. Mindig feltalál valamit, másokat beindít, tökéletes profi. Ha majd húsz év múlva visszatekintünk, látni fogjuk, hogy Grooverider a modern zene egyik nagy alakja. S ha azt mondjuk, hogy egy legenda ő, akkor bizony alábecsüljük."
Ezt pedig Fabio mondta.
Ő csak tudja.