Még csak 26 éves, de már 12 éve profi DJ és producer, első lemeze 15 éves korában jelent meg. A jungle és a drum'n'bass németországi úttörője, aki elsőként játszott a '92-es Mayday-en teljes jungle szettet. Gyakorlatilag ő az egyetlen külföldi producer és DJ, akit főleg címkéje, a Smokin' Drum kiadványai alapján az angol drum 'n' bass élvonal (Grooverider, Ed Rush, Peshay, Roni Size, Adam F, Goldie, Hype) is maximálisan elismer. Sajátkészítésű acetát lemezeinek gyűjteménye a kontinensen páratlan. Hetenkénti rendszeres drum'n'bass műsora az Evo Sonic szatelitrádión egész Európában fogható. Készített számos remixet, filmzenét, gyakran szerepel a tv-ben. Viselkedhetne beérkezett, büszke, öntelt sztárként, mégis megmaradt közvetlen, szerény, barátságos, segítőkész és jóindulatú embernek. Visszaindulása előtt a reptéren beszélgetett a Freee Magazinnal.

Már régi ismerősként üdvözlünk, harmadszor jársz nálunk. Most ezen a hétvégén az összes beharangozott nagyobb név közül egyedül te érkeztél meg valóban Budapestre. Minek köszönhetjük a szerencsét?

Talán annak, hogy én kifizettem a repülőjegyemet magamnak még egyszer, mert a Lufthansa is hibázik: időben kitelepített jegyem beszálláskor nem volt a helyén. Mire én úgy gondoltam, egye fene, nem maradok itt, baráti meghívást fogadtam el, nem hagyhatom cserben őket. No meg azért is jöttem, hogy a hamarosan csak Magyarországon megjelenő dubplate válogatás cd-m anyagát bemutassam.

Ennyire jöttél volna?

Naná, cégünk egy másik művésze, Terry Lee Brown Jr. játszott itt a House*Matic klubesten a Park Caféban két héttel előttem, nagyon jókat mesélt róla, úgyhogy izgatott a dolog, no meg már fájt a fogam Náncsi néni főztjére is. Persze oda már nem jutottunk be, úgyhogy másik kedvenc helyemen, a Wendy's-nél kötöttünk ki. Onnan bementünk az Undergroundba, ehhez hasonló szép boltot csak Londonban láttam. A választék viszonylag szűk, de a mélysége és frissessége ledöbbentő. Utána a Tilos Rádióba mentünk, ahol Palotainál egy órát játszottam. Rendszeres műsorom van a müncheni Evo Sonic szatelitrádión, azok stúdióihoz szokva elég érdekes élmény volt látni a már hallásból jól ismert Tilost. Működési körülményeik mondhatnám elképesztőek, a légkörről nem is beszélve, de a leghihetetlenebb, hogy működik. Nem is akárhogy. Respekt. Az a baj, hogy csak egy van belőle. Kéne ilyen adó ide még vagy három. Sajnos kevés volt az időm, menni kellett a Park Caféba, ahol már vártak.

Milyen benyomásaid voltak erről a partiról?

Terry Lee Brown Jr. jó véleményét csak megerősíteni tudom. Végre van egy valóban európai színvonalú, optimális méretű, szép klub Budapesten. Előtte volt azért némi fenntartásom, mert azt hallottam, hogy a közönség erősen house-orientált és számukra az én hangzásom talán annyira szokatlan lesz, hogy esetleg el sem fogják fogadni. De nagyon kellemesen csalódtam. Nagyon élveztem, hogy a kommunikáció a nyitott közönség és köztem kifejezetten erős volt. Meglepetésemre még "rewind, rewind" kiáltásokat is hallottam. [ drum & bass partikon akkor kiabálják ezt, ha annyira tetszett egy darab, hogy a lemezt még egyszer elejéről akarják hallani ] Nem is emlékszem, láttam-e valaha körülöttem enyni, az elsőtől az utolsó percig minden mozdulatomat figyelmesen követő szakértő szempárt. Hogy ennyi szép lányt egy helyen még nem láttam, az biztos. Sokak kívánságára egy órával többet játszottam. Remélem hozzá tudtam járulni az igényes drum & bass magyarországi klubokban való áttöréséhez.

Nálatok Németországban mi újság a partyfronton?

Nagyon érdekes a helyzet. Bár a drum & bass végre a kontinensen is egyre szélesebb körben hódít, a partyk mégis teljesen szélsőséges kimenetelűek. Játszottam nemrégiben menő helyen jó reklám előkészítés mellet pár tucat ember előtt, egy héttel rá ugyanott pedig kétezer ember akarta szétszedni a házat. Ki érti ezt? A lemezpiacon is nagyon sok új dolog jelenik meg, de valahogy mégis mind egyforma, szinte semmi merőben új nincs. Mintha minden toporogva megrekedt volna, talán megint valami nagy (korszak) váltás előtt állunk. A drum & bass egyre minimalistábbá válik, számos technós hatás jön vissza. Nincsen új a nap alatt, minden előremutató innováció a múltból táplálkozik, a stílusok eddig nem hallott egyre újabb kombinációi jönnek létre, mint most például a speed garage, amíg végül minden mindennel teljesen össze nem keveredik. Arra leszek kíváncsi.

Mi pedig arra lennénk kíváncsiak, hogy nálad mi a helyzet?

Köszönöm, ez az év elég jól alakult. Címkém, a Smokin' Drum eladási mutatói világszerte egyre jobbak, pozitív visszajelzéseket kapok sokfelől, minden hétvégén van legalább két fallépésem valahol Európában. Meghívásaim vannak Ameikába, sőt jövő tavasszal Kínába is. Most lesz kész a Sony Playstation felkérésére csinált zeném, kapható a kizárólag a magyar piacra készített dubplate gyűjteményem CD kiadása is, hamarosan befejezem az Under Cover Music Group Mole nevű címkéjén megjelenő albumom keverését, Advanced Biosystems néven indul egy új címkém is, minden szerdán este 5-8-ig csinálom élő műsoromat az Evo Sonic rádión, hét közben az estéket a stúdióban töltöm, mert azért havonta néhány remixet és 4-5 dubplate-et is csinálnom kell.

Hogy bírod ezt a tenger sok munkát?

Sir Winston Churchill szavaival: No sports, absolutely no sports. No meg: mindent egyedül csinálok, se fontos "megmondó menedzsereket", se körömlakkozó titkárnőket nem tartok. Megpróbálok fegyelmezetten, profi módján állni a dolgokhoz. Sok felesleges és sajnos még több kellemes dologról is tudni kell a cél érdekében lemondani.

Lehet még emellett kikapcsolódni? Mivel?

Imádom a régi komputerjátékokat. Aztán odahaza még megvan az a dobszerkóm, amin dobosnak indulva gyerekként évekig gyakoroltam. Ha csak tehetem, leülök és püfölöm megint. Néha sikerül összekapcsolnom a kellemetlent a haszontalannal és élőben gyakorlás közben találom ki lemezeimhez a groove-okat. Bár ritkán, de az is előfordul, hogy egy könyvet a kezembe veszek, vagy elmegyek barátokkal moziba, sőt már az is megtörtént, hogy kíváncsiságból - és mert imponálni akartam - egy lánnyal még az operába is elmentem. Ha lett volna több időm, Pesten is szívesen elmentem volna, állítólag nagyon szép az Operaház.

Ha az Operaházat nem is, de pár magyar "kollégát" már láttál. Mi a véleményed róluk?

Nem álszent udvariasságból, hanem meggyőződésből és komolyan mondom, hogy az általam ismert magyar DJ-k az elmúlt két évben hatalmasat fejlődtek. Úgy ízlésben, mint technikában és stilisztikai sokrétűségben nemcsak felzárkóztak hozzá, hanem messze maguk mögött hagyták az európai átlagot. Igazán sok nevet most nem tudok felsorolni, de például a minimál és a techno vonalról Odinról és Nándiról kellemes emlékeim vannak, régi jungle bajtársaim, Palotai felkészültsége fantasztikus, nagy meglepetés volt számomra Cadik, akit most hallottam először és nagyon tehetségesnek tartok. Mangóra is kíváncsi lettem volna. A Tilosban ő játszott utánam. Kár, hogy így tőle alig hallottam valamit, azt mondják partyban fantasztikus. Még nem 100 %, de komolyan fontolgatom, hogy meghívom őket a februári Fette Basse partymra a stuttgarti Lemonba. Egy ilyen összmagyar felállás biztos érdekes lenne, mert most előtte a februári Fette Basse partymon a nagy Grooverider és Kabuki lesznek a vendégeim. És ha már a magyaroknál járunk, had modjam el, hogy a múltkor Finnországban még mindig legendákat mesélnek a Bernáthyék live act-jéről, amihez hasonlót állítólag ott azóta sem hallottak. El is hiszem, mert amit én eddig tőlük hallottam, az a maga nemében tényleg teljesen egyedülálló. Hát még ha rendes gépeik, meg egy kicsivel több idejük lenne! De azt hiszem, ez általában érvényes a magyarokra. A szűk anyagi lehetőségek ellenére hatalmas kreatív potenciát érzek ebben az országban. Bizony elég szomorú látni, hogy ennek nagy része el is veszik a megélhetésért meg a szerekkel folytatott közharcban. Nem tudom velem mi lenne, ha az egész heti keresetemből összesen 6-7 lemezt tudnék venni és ha 5 lemez áráért kéne fellépnem, vagy két éves keresetemet kellene letenni egy valamirevaló samplerért. Ezt csak azok tudják felfogni, akik benne élnek, mi nyugatról fel se tudjuk fogni, vagy csak értetlenül csodálkozunk. Ezt figyelembe véve fantasztikus az a teljesítmény, amit az Underground a Future Sound Of Budapest-tel felmutatott.

A reptéri hangosbemondó már a beszállás előtti utolsó figyelmeztetést mondja. Menned kell. Mikor látunk újra?

Azt ígértem, hogy hozok egy MC-t, de Killa B egy családi katasztrófa miatt sajnos nem tudott eljönni. A partyn úgy éreztem, csak egy kis lökés hiányzott volna ahhoz, hogy a tömeg szétvessen mindent. A jelenlegi tervek szerint február első hétvégéjén bepótoljuk a mulasztást, akkor mindenképpen MC-vel jövök, de most rohanok.
Addig is: sziasztok!