Amikor '89 party-hősei, Grooverider és Fabio valamikor a kilencvenes évek elején dél-londoni (Brixton, Elephant & Castle) klubokban (leggyakrabban a Rage-ben) a hardcore-on továbblépve, addig teljesen szokatlan ritmus-patternekkel gazdagították zenéjüket - és kergették őrületbe a közönséget - még nem is sejtették, hogy e gondolatokból nő ki '97 Britanniájának mainstream muzsikája.

Persze ahogy a techno nem Pallasz Athénéként pattant ki Zeusz fejéből, úgy a jungle sem a semmiből jött: gyökerei a dub-ban (ritmusvilág, szub-basszusok), a hip hop-ban (szintén a ritmusképletek, valamint az MC-k szerepeltetése) és a techno-ban (stúdióprocesszus) keresendők.

Felgyorsított hip hop (néha swing, vagy bossa nova) ütemek, egy végletekig leegyszerűsített, szinte triviális basszusmenet: nagyjából ez a jungle alap, ettől a ponttól kezdve ágazik szét a kilencvenes évek végének legtermékenyebb és leginvenciózusabb zenei irányzata számos alműfajra. Így például a ragga-muffin vokálokkal, dub-os basszusvonalakkal, reggae-hangmintákkal operáló ragga jungle. Vagy a keményebb ütemeiről, minimalizmusáról felismerhető drum & bass (pl. A Guy Called Gerald, Goldie, Photek, Doc Scott, Alex Reece), mely különös kettősséget hordoz magában: az első hallásra embertelen és hipergyors breakbeateket feloldják az ezekre épülő jazzes elemek, ambient szőnyegek, soul-os vokálok.

Az említett ambvivalencia mellett a műfaj azonnali befogadását nehezíti a hagyományos dance 4/4-eken és konstans ritmusokon edződött fülek számára szokatlan, esetenként három-négy összetevős poliritmia. Némi szarkazmussal: "úgy hangzik, mintha valaki a dobfelszerelésével együtt legurulna a lépcsőn" vagy "mintha egy féllábú, tízkezű fekete dobolna". Több zeneszerető és -értő barátunknak hosszú hónapokba, nemegyszer évekbe telt, mire megbarátkoztak a műfajjal...

Harmadik alirányzat a kissé fellengzősen hangzó intelligens jungle (tudtunkkal egyetlen jungle producer sem állította azt, hogy buta jungle-t játszana), mely az ütemeknél hangsúlyozottabban a trance-es betétekre öszpontosít, mint például LTJ Bukem, Blame, vagy a Marc & Dego kettős. Persze az intelligens jungle kifejezés nem a zenészek, hanem a média találmánya, marketingfogás.

A techstep drum & bass előadói szívesen használnak fel indusztriális mintákat, s munkáik a techno hangzásvilágához állnak közelebb. Háttéreffektjeik bármelyik thiller, vagy tudományos-fantasztikus film becsületére válhatnának. A rafináltan elhelyezett break-ek nemcsak az ütemeken, esetenént dallamokon is megtalálhatók (Ed Rush, Optical, Fierce, Nico, Trace).

A hardstep drum & bass nevéhez híven elsősorban keményebb, táncorientált hangzást produkál, gyakran torzított basszusmenetekkel (Grooverider, Boymerang, Mickey Finn).

Bár az első jungle album 1991-ben jelent meg, a műfajt korai underground létéből A Guy Called Gerald Black Secret Techology című nagylemeze emelte ki 1994 végén. (Ő egyébként valaha a 808 State tagja volt, továbbá 1988-as Voodoo Ray-e a Summer of Love egyik legnagyobb house slágere lett.) A szigetországban 1994-ben igazi őrületet váltott ki egy jungle maxi: az M-Beat featuring General Levy Incredible című darabjáért már hónapokkal a megjelenés előtt szinte ostromot idítottak a lemezboltok ellen a rajongók. Az igazi médiaszenzációt azonban Goldie 1995 őszén megjelent Timeless című monumentális albuma jelentette. A siker mértékére jellemző, hogy míg a lemez az angol dance eladási listák élén állt, Michael Jackson-nak meg kellett elégednie a tizenhetedik pozícióval. Mindenképpen említést kell tennünk a jungle renegát Alex Reece So Far LP-jéről. (Azóta is ő az egyik legkeresettebb drum & bass remixer. Kevert már újra az Underworld-nek, a Model 500-nak, Kenny Larkin-nak, az UFO-nak, a Kruder & Dorfmeister duónak, de még Neneh Cherry-nek is.) Következő lépést a Bukem válogatta Logical Progression jelentette. 1996 végén a drum & bass szcéna figyelme az Icons (Justice & Blame) Emotions with Intellect című nagylemezére összpontosult. Az 1993-ban készült anyag - mivel a kiadók akkor túl avantgarde-nak találták - három éven keresztül várt a megjelenésre, egyes darabjai csak dubplate-eken voltak hozzáférhetők olyan kivételezettek számára, mint Fabio, vagy Mixmaster Morris. A műfaj '97-es szenzációja - a Muzik szerint az elkövetkező két év zenei arculatát meghatározó - Ron Size / Reprazent dupla album, a New Forms.

Természetesen a techno-hoz és a house-hoz hasonlóan a jungle / drum & bass producerek és előadók is egy-egy kiadó (label) címkéje alatt csoportosulnak. Néhány a fontosabbak közül: Metalheadz (Goldie, Wax Doctor, Peshay, Hidden Agenda, Doc Scott, J Majik, Randall, Kemistry & Storm) ; Goldie hangmérnökének, Rob Playford-nak a tulajdonában álló Moving Shadow (E-Z Rollers, Dom + Roland, PFM, Higher Sense, Omni Trio, Flytronix, JMJ & Richie, Hoax, Tekniq) ; az LTJ Bukem által fémjelzett Good Looking (Blu Mar Ten, Blame, MC Conrad, Seba, Artemis, Odyssey) ; Grooverider címkéje, a Prototype Recordings (Boymerang, Ed Rush, John B, Trace, Matrix) ; Talkin' Loud (Roni Size, Krust, 4 Hero, United Future Organisation, Urban Species, Nuyorican Soul, Incognito, Raw Deal, Courtney Pine, Terry Callier) ; True Playaz/Ganja Records (Ganja Kru, Hype, Zinc, Pascal, Swift) ; Creative Source (Carlito & Addiction, Intense, Big Bud, Origination) ; Virus/No-U-Turn (Ed Rush, Fierce, Optical, Nico, Trace, Davis) ; Warp (Squarepusher, Aphex Twin, Link) ; Science (Photek, Source Direct) ; XL Recordings (Jonny L) ; Full Cycle (Krust, Swabe, Die, Suv, J-Raq, Bill Riley) ; V Recordings (Ray Keith, Suv, Die) ; F-Jams/Positiva (Adam F) ; Renegade Hardware (Usual Suspects, Solid State, Intaface) ; Infrared (J Majik) ; Metro (Fortran, Matrix) ; Audio Couture (K, Biostacis, Addiction, Hoax, Calyx, Succesful Criminals) ; Island (Alex Reece) ; Formation Records (DJ SS, John B) ; RAM Recordings (Origin Unknown) ; Hospital (London Elektricity) ;
[ .icr. ] Ahogy a house Chicago szülötte, vagy a trance Frankfurté, úgy a jungle/drum & bass Londonhoz köthető, ahol manapság már a McDonald's-ekben is ez szól. Lehet hogy meglepően hangzik, de a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük undergroundnak azt az irányzatot, mely foci EB-k szignálját, vagy tv-reklámok zenei aláfestését adja. Ha mondhatjuk azonban valamiről, hogy pozitív értelemben vált mainstream-mé, úgy e műfajról nyugodtan állíthatjuk ezt. A szokatlan jelenség okai visszavezethetők a nagy kiadók éberségére, akik még underground létében vásárolták fel a műfajt, ugyanakkor a szerződő előadók művészi önállóságukat teljes mértékben megőrizhették. Így kerülte egyelőre el a drum & bass a house sorsát, a teljes kommercializálódást.

Napjainkra világossá vált: a drum & bass lesz az az irányzat, mellyel a progresszív dance muzsikák polgárjogot nyernek az idősebb zenehallgatók körében is. LTJ Bukem lemezeivel kapcsolatban végzett piackutatások egyértelműen jelzik: a negyvenes korosztály ugyanúgy vásárolja kiadványait, mint a huszonévesek. A műfajban rejlő lehetőségeket bizonyítja, hogy manapság szinte mindenki merít belőle, meg az is, hogy mostmár nem korlátozik a műfaj Londonra, hanem egyre több drum & bass központ jön létre (pl. Bristol, San Francisco, L.A., New York).

Szóval, ha minden így megy tovább, öt év múlva a drum & bass eljut a magyar nagyközönséghez is ...