Régi kedves helyszín és személyes kedvenc producereim listáján az első helyért hangulattól függően (másik legalább hárommal :) egymással folyamatosan versengő Marcus Intalex és Calibre. Maradjon elfogulatlan, aki... akar.

Jó döntés volt a korai érkezés, a sorbanállást egész jól megúsztuk, plusz az Airbag duó szolid funkjaira és csaladias hangulatra csöppenhettünk a nagyterembe. A székekben várakozó pozícióba helyezkedve előtörtek a nosztalgikus gerjedelmek: az első Matrix buli, Usual Suspects, Lee - jónéhány kitűnő hangulatú rendezvényt sikerült már összehoznia a szervezőknek az azóta Pacha klubbá avanzsált Vigadó Étteremben.

Ahogy nőtt a tömeg, Longman és Bratwa úgy kezdtek belefolyni a technoid ütemekbe, azért szem előtt tartva az este várható folytatását, és a keményebb vonalat képviselő trackek, mint az új Terraform megjelenés Red One remixe, Sonic és Silver darabok a hamarosan megjelenő albumról és Chris.su Audiophile-ja mellett vissza-vissza tértek a könnyedebb témákhoz is, például a hármas Plastic Surgery jobban sikerült darabjaihoz.
Folytatásként a házigazdák él-párosa, Bal és Safair a legkönnyedebb szettet hozta, amit eddig hallottam tőlük. Igazi rollereket toltak, erős Total Science dominanciával (többek közt Sektor 2 ep oda-vissza), dub and bass vonallal, mosolygással, pörgős breakekkel, pontos mixekkel, nomeg (azért belefért) Haunted Dreams-szel és Grimey-val.

Az idei csúcs-kooperációnak ígérkező, Manchester-Belfast szuperválogatott Mist:I:Cal-t a trió dji, a másodszor hozzánk érkező Marcus Intalex, és Fabio kiskedvence, Calibre képviselték. Utóbbi vékony testalkatú, szerény, kopasz kis figura váltotta a hazai fellpőket, kezdésként Blue Sonix 'This Feeling'-jének High Contrast remixével megalapozva szettjét, majd olyan hangulatot teremtett, hogy csak a növekvő hőség, és a placc közepén virító arany(ozott) szobor juttatta eszünkbe, hogy nem nyár derekán vagyunk egy szabadtéri partin. A könnyed vokál darabok Fabio szigetes bulija után másodszor ismét megnyerték maguknak a magyar közönséget, sorjáztak az új MIST, Calibre és közös darabok, amik közül képtelenség mindet ismerni, és kiválasztani, hogy mi az, amit érdemes kiemelni - azért, mert egyöntetűen jók, és kutya legyek, ha elfogult vagyok (VUFF). Veszített a techno és a metál, idén jön a diszkó, a soul, a pop, jönnek a fülbemászó, dúdolható dalok és dallamok, és viszi a lábunkat a tánctér orientált liquid funk.

Oké, elragadtatam magam, de van alapom rá, hiszen mindenkinek örömünnep volt ez az este, aki figyel a friss hangzásokra, akinek Fabio műsorai a mérvadó időjárásjelentések, és aki a stílusnak minden oldalát tudja szeretni. Ilyen közönséggel nyugodt szívvel várhatjuk a folytatást jövő hónapban az ifjú High Contrast képében - nomeg bízzunk benne, hogy Zinc is dob egy kis boogiet Mr. Rush előtt.

Három óra magasságában Intalex, akinek neve az utóbbi két év alatt egy hangzás, már-már egy stílusirányzat védjegye lett, fordított kicsit a buli menetén, és behozta a képbe a sötétebb hangokat, kirobbantva a közönségből a maradék energiát. Némi "tekerés" után visszább vett, bevállalt ő is néhány lazább kedvencet (Shake your body vs. LK vocal verzió), majd Concord Dawn 'Morning Light'-ra Kemal 'Hostile', később megint lazítás, 'Return of Forever', ésígytovább, csak mi már elfáradtunk, és leléptünk.

Nem lehet mibe belekötni ezzel a bulival kapcsolatban. A meleg ugyan zavaró volt, a szellőztetés Pacha klubként se lett a hely erőssége, de akit igazán zavart, az talált pihenőhelyet, meg friss levegőt az előtérben. A zenei kínálat viszont... még annak ellenére is kifogástalan volt, hogy Intalextől mintha hallhattunk volna már pontosabb és jobban szelektált szettet - de ezt tudjuk be a fáradtságának.

Komolyat rakott le az asztalra a Bladerunnaz az idei első negyedévben, és talán nekik is tanulságos, hogy ezt nem a túlméretezett Goldie megmozdulással, hanem két igazi klub-rendezvénnyel érték el.