Akik már unták a békés, boldog karácsonyi mosolygást, vagy a töltött káposztát és a bejglit szerették volna lemozogni, esetleg egy-két újdonságot hallani holland neuro berkekből az mind jelen volt a Diesel klubban. Ahol ezúttal a BSE triót képviselő René gyakorolt nagy hatást a szép létszámban képviseltetett közönségre.

Régen nem volt szerencsém olyen jellegű mókához, ahol a feszes és szétcsavart ütemek uralják az estét, s nem is volt betervezve, de mégis ott voltam, és jól éreztem magam. A Népligetbe érkezéskor már a várakozó fiatalok zsibongása visszhangzott messziről és a bejáratnál rég nem tapasztalt sorban állás következett. A bejutást követően egy rövid mustrának vettem alá a helyet (mivel először jártam itt) és az ismerősök köszöntése után a basszus hullámba vetettem magam.

A nagyteremben SP pakolta a talpalávalót, a nép már ekkor javában tombolt, ami nem jellemző, de örvendetes látvány volt – hiszen még alig múlt el éjfél. A kellőképp felforrósított terep jó táptalajnak bizonyult később. Időközben át-áttekintettem a kisterembe is, hogy az ottani fellépőkből is halljak egy keveset. Bár a jump up és az egyéb wobble ütemek nem állnak túl közel a szívemhez, néha kifejezetten kellemes volt elvegyülni a tömegben és azonosulni az „egyszerűbb” taktusokkal. Mindezek mellet sokszor elkalandozott a kisterem DJ-inek ízlésvilága is, ami színesebbé tette egyúttal az estét. A kezdő lökést a Danny Darko & Reload kettős adta meg, őket pedig Norm és Siet követte. MC Blu-Id kíséretében olyan számokat hallhattunk min például a ’Twin Soul’, ’Bastard Killer’ vagy a ’Law Of The Jungle’ és a ’The Mob’ illetve saját szerzemények közül néhányat (’Pitch Black’, ’Sonar’). A mikrofon mágus hozzátett az estéhez, és nem elvett: nem volt túlzásba vitt a szövegelés, de ha megszólalt, akkor könnyedén repítette tovább a közönség figyelmét a kiállások ürességében.

Az est fénypontja - azaz Black Sun Empire - egy óra magasságában vette át a stafétát a vezérlőpultban. Ekkorra a nagyérdemű már szinte az összes rendelkezésre álló helyet betöltötte és a basszushullámokat meglovagolva vágtatott egyik kiállástól a másikig legalább 140 bpmmel. A hollandus szettje kezdve a remek duplázásokkal és a számomra hatalmas meglepetést és örömet okozó dubstep blokkon (’The 405’) át az izgalmas dubokig, mindent felvonultatott. A pörgés állandó volt, néha egy-egy mélyebb, morcosabb ütem ugyan ezt megtörte, de inkább csak cseppnyi pihenés lehetőségét adta az újabb adag adrenalin bomba előtt.

Mindeközben a kisteremben is folyamatos érdeklődés volt, ekkor már Wick & Weide került fókuszba. Mire újra a nagyterembe toppantam már Jade folytatta a hangulat fokozását. Nagy sikerrel szelektált a saját alkotásai közül (’Banshee’, ’Forged reality’) és a már az este sokadszor (de nem utoljára) megszólaló ’Venom’ sem maradhatott el. A jó hangulatnak, társaságnak, és a remek szetteknek köszönhetően hamar elrepült az éj. A szomszédságban már a záró duó P-double és Nasty rakta nagy szorgossággal a lemezeket. A Clipz, Hazard, D.Minds finomságok mellet sok saját dubbal is találkozhattunk a b2b folyamán. Az utolsó DJ Sickboy volt, aki a pihenni képtelen társaságot szolgálta ki. Nem volt itt sem tétovázás, a ’Stranglehold’, ’Set it off’, néha egy némileg fülbemászóbb dallam (’Organiser’, ’Driftwood’) tette teljessé és színessé a hajnali órákat.

A kimerültség és a hazavágyás uralkodott el már a záróra közeledtével, így ha nehéz szívvel is de búcsút vettem a klubtól és a Népligettől… Nincs konklúzió, óriási nagy buli volt! Minden elismerés a szervezőké, akik a csengőszót dnb-vel akarták megtörni, az összes DJ-nek aki, odatette magát, és persze a közönségnek akik hálásan tomboltak amikor egy újabb zene csendült fel.