Az 1998-ban alakult The Upbeats első - 2004-ben Új-Zélandon napvilágot látott - albumát Európában meglehetősen kevesen ismerik. A polinéz Loop Recordings gondozásában megjelent LP-nek nem lett túl nagy visszhangja a drum and bass-t kedvelők között. Többek között azonban a Bad Company is felfigyelt a Jeremy Glenn és Dylan Jones alkotta párosra - melyet egy második album kiadása jelez -, így aztán a két producer neves kiadókon jegyzett megjelenéseken keresztül vált ismertté. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy a The Upbeats idén ősszel - saját címkével - polcokra kerülő albumát már komoly várakozás előzze meg.

Az album PR-anyagából kiderül, hogy a kiadvány címe alatt semmiféle csontvázra való utalást nem kell keresni. A 'Big Skeleton' - mely amúgy a duó beceneve - ugyanis egy brazil gettóbanda (portugálul úgy mondják: Caveraos). A legendás történet szerint a tengerészgyalogságnál edződött tagokból álló csoport a riói nyomornegyedben, a favelákban garázdálkodott, jobb napjain viszont az ott élők életét jótékonykodással könnyítette meg (valószínűleg a bűnözésből szerzett szajré segítségével).

Maga az album vegyes érzéseket kelt bennem. Nagy vonalakban: egyformán fog tetszeni a tánctérbarát zenéket kedvelőknek és a gondolataikban elmerülni vágyó hallgatóknak. Csakhogy a fantázia, amely a hallgatós-dallamos darabokban érződik, mintha teljesen hiányozna a morcos, kemény trekkekből.

A The Upbeats - sokszínűségét jelezvén - hip-hoppal is jelen van az albumon, a nem túl változatos alapon a japán Cardz vokalizál európai fül számára teljesen idegen nyelven (melyet itt-ott angollal kever). Mivel a szöveget (ami a hip-hop lényege) nem igazán értem, elég közömbös marad számomra ez a zene.

Az Új-Zélandon nagyon népszerű Harbour City Electric énekese, Ned Warboyz adja a minimalista, mégis rockos ’Bones’ vokális szupportját, és a férfivokál fontos szerepet kap a szomorkás hangulatú ’Bury Your Head’-ben is. A elektromos gitárhang ebben a zenében is meghatározó, a mélyen morgó basszus pedig csak hab a tortán. Kétségtelenül az album egyik legjobb darabjával van dolgunk. Ugyanez elmondható a kissé trancy hangzású, szintiorientált ’Under the Sky’-ról is, mely széttört dobjával, és négynegyedes végével igazi gyöngyszeme az LP-nek.

A Lynx mellől ismert német Kemo hangja adja a ’Carousel’ főtémáját, és a germán MC-ben ezúttal sem csalódunk: jól megszokott visszafogott stílusával tökéletesen viszi az amúgy feszes, pattogós zenét (melyben azért már fel-felcsendülnek az unalomig használt Upbeats-hangok; figyelmünk azonban szerencsére többnyire a ceremóniamesteren van).

A drum & bass producerek különösen jó dubstepgyártók, ezt a rejtélyes Crushingtonnal összehozott ’Macabre’ tökéletesen bizonyítja. Arcot letépő basszus, agresszív szintiriffek, szigorú, parkettrobbantó hangzás. A duó gyakrabban is próbálkozhatna a stílussal, mert ez a track igencsak meggyőző. Az igazán jó zenék között lavírozva folytassuk a sort a ’Noises’-zal, mely gyakorlatilag egy 4/4 alapú zene. Fő dallamát a tipikus The Upbeats-féle sound adja, ezúttal azonban nem monoton keménykedésbe oltva, hanem elektrós köntösbe bújtatva, melódiával, zeneiséggel, romantikával összegyúrva. Kissé együgyű, de szeretetreméltó dallamával a ’The City That Sleeps’ is elnyerte tetszésemet. Az albumon már többször hallható romantikus-melankolikus érzet kíséri végig a darabot (amely amúgy dobjait tekintve kicsit a Lynx, vagy Alix Perez-féle vonalra hajaz). A cédé záróakkordjaként a ’Through The Night’ hallható. Az énekhang a többszörös új-zélandi díjnyertes folk/country énekesnőnek, Jess Chambers-nek köszönhető, aki lágy orgánumával tökéletesen egészíti ki a zenét (melyben a gitár újfent szerepet kap, mintegy az album védjegyévé téve a hangszert).

Ami viszont az eddig fel nem sorolt öt számot illeti: a címadó - és egyben a cédét nyitó - ’Big Skeleton’ első hallgatása még semmi negatív reakciót nem váltott ki belőlem: korrekt intró, mely meggyőző, táncra serkentő keménykedésben végződik. Először akkor ijedtem meg kissé, amikor a harmadik trekket (a State of Mind-dal közösen készített 'Planet Earth'-öt) figyeltem: a dobok ugyanazok és gyakorlatilag a basszus is, csak más dallammal. A korong utolsó harmadában azonban komoly csalódást okoz a majdnem közvetlenül egymást követő ’The Unearthly’, ’Ghost Radio’ és ’Laser Crypt’ (utóbbi zenében csak a kiállás elején hallható pici rész utal bárminemű fantáziára). Ugyanaz az évek óta számtalanszor használt bass, ugyanaz a tipikus és könnyen felismerhető hangzás, amely ugyan profi és nagyon jól is szól, de egy albumon ilyen mennyiségben módfelett idegesítő.

Kár, mert a maradék hét-nyolc zene kifejezetten szórakoztató, de az LP összképét jelentősen rontja ez a kaptafa-hatás, legyenek mégoly profin összerakottak is a szóban forgó zenék. Így a képzeletbeli tízes skálán csak egy erős hatos jár a fiúknak.

Az album tracklistája és belehallgatás:

The Upbeats: Big Skeleton (Non Vogue / NONVOGUE004CD)

01. Big Skeleton
02. Ki Ki Kai Kai (feat. Cardz)
03. Planet Earth (feat. State Of Mind)
04. Bones (feat. Ned Worboys)
05. Bury Your Head
06. Under The Sky
07. Carousel (feat. Kemo)
08. Macabre (feat. Crushington)
09. The Unearthly
10. Ghost Radio
11. Noises
12. Laser Crypt
13. The City That Sleeps
14. Through The Night (feat. Jess Chambers)

Kitekintő:
http://www.myspace.com/theupbeatsnz